A világ a Volkswagen botrányától hangos: a felügyeleti szervek vérben forgó szemekkel keresik már az újabb bűnösöket, a törvényhozásért felelős vezető politikusok az asztalt csapkodják, a zöldek dülledő ütőerekkel a nyakukon üvöltik, hogy már mikor megmondták, az autógyártók kommunikációsai és PR-osai verejtékező ujjbegyekkel gépelik a közleményeket, a vásárlók pedig vérmérsékletüktől függően, a fejüket ingatva vagy a vállukat megrántva konstatálják az egészet. Olyan sok az impulzus, annyira hangos a zaj és egyelőre olyan kevés az információ, hogy talán nem lenne még itt az ideje annak, hogy vélemény mondjunk. Ugyanakkor az üggyel kapcsolatban akkora a képmutatás a világban, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Azt a képmutatást, ami a Volkswagen-ügy kapcsán a világban zajlik, a gyerekmedencébe történő pisiléshez tudnám hasonlítani. A cél nyilván az lenne, hogy mindenki eljusson a mosdóba, ha a szükség úgy hozza pancsolás közben. De azokat a fránya WC-ket valamiért mindig a strand másik végére építik, így a kicsik sokszor a medencébe pisilnek akarva-akaratlanul. Tudja ezt az üzemeltető, az úszómester és a szülő is? Hát persze hogy tudja, de legalábbis gyanús nekik, hogy órák telnek el anélkül, hogy a gyerek kijönne a medencéből. Ennek ellenére szinte mindenki úgy tesz, mintha az egész jelenség nem is létezne. Az üzemeltető ugyanis pénzt akar keresni, az úszómester pénzből él, a szülőnek pedig boldogság, ha a gyerekével jól érzi magát és ezért hajlandó fizetni. Miért mondom azt, hogy a most kirobbant botrány és a gyerekmedence esete azonos? Helyettesítsük be az alábbi szavakat: az üzemeltetők legyenek a politikusok, az úszómester legyen a felügyelet, a gyerekek legyenek az autógyártók, a renitens kisgyerek, aki az eddigi információk szerint egyedüliként a startkőről pisilt bele a medencébe legyen a Volkswagen, a szülők legyenek a vásárlók, míg a WC-k, mint elérendő célok pedig legyenek a károsanyag-kibocsátásra és az üzemanyag-fogyasztásra vonatkozó előírások. A történet gyakorlatilag össze is állt. A Volkswagen törvénysértő magatartásával kivívta a felügyelet haragját. A cégről ugyanis kiderült, hogy túl messzire ment. Annyira meg akart felelni az előírásoknak és a fogyasztói igényeknek, hogy a jogi kereteket átlépve csalt az emissziós teszteken hosszú éveken keresztül. Mások egészsége árán előnyt szereznie pedig nincsen joga senkinek és elítélendő az, amit a németek tettek az extraprofit érdekében. Ezért felelniük és fizetniük kell, mese nincs. Az ügy ezzel viszont nincsen lezárva, hiszen az eset akkora nyilvánosságot kapott, hogy a politikusok és a felügyeletek már nem tudják a szőnyeg alá söpörni azokat a feltételezéseket, független szervezetek által készített tanulmányokat, amelyek arra utalnak, hogy más autógyártók is trükközhettek a különböző tesztek során. Vagyis a Volkswagen egy olyan lavinát indított el, aminek a hatására az összes autógyártót vizsgálni fogják. De mit értünk trükközés alatt? A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a törvényhozók által biztosított jogi kereteket betartva, igyekeztek az autógyártók úgy kalibrálni külön erre a célra gyártott járműveiket, hogy azok megfeleljenek a szintén a döntéshozók által támasztott magas elvárásoknak. Vagyis igyekeztek olyan autókat vinni a tesztekre, amelyek biztosan megfelelnek majd a földtől elrugaszkodott károsanyag-kibocsátásra és fogyasztásra vonatkozó előírásoknak. Ennek pedig az lett a vége, hogy mára eljutottunk oda, hogy az autógyártók által feltüntetett hivatalos fogyasztási adatok sok esetben távol állnak a valóságtól. Lássuk be, nincs könnyű dolga a hagyományos autógyártóknak. Egyszerre kell környezetbarát és alacsony fogyasztású járműveket gyártaniuk úgy, hogy közben meg kell feleljenek a vásárlók igényeinek, akik a pénzükért a lehető legnagyobb vezetési élményt remélik. A játékba persze mindenki belemegy, hiszen senki nem akar versenyhátrányba kerülni. A vásárlók nagy része ugyanis igyekszik racionális döntést hozni és a pénztárcájához mérten a lehető legjobb és egyben a lehető legkisebb fenntartási költségű járművet megvenni. A törvényalkotók látják a joghézagokat? A különböző országok felügyeletek tisztában vannak azzal, hogy a mérési módszereik részben vagy teljesen elavultak? A vásárlók döntő többsége fel van arra készülve, hogy a megvásárolt járműve vélhetően károsabb a környezetre és többet fog fogyasztani a gyári adatoknál? Szerintem a feltett kérdésekre a válasz, igen. Éppen ezért a felháborodás, pellengére állítás, vádaskodás és képmutatás helyett sokkal célszerűbb lenne végre tiszta vizet önteni a pohárba és azon dolgozni, hogy a különböző előírások és mérések sokkal közelebb kerüljenek a realitáshoz. Az igény erre egyébként döntéshozói szinten is megvan, a visszaélések kizárására globálisan egységes szabályozáson dolgoznak.