Amit az ember nem használ nap, mint nap, azt lassan-lassan idővel elfelejti. Vannak olyan szavak, amelyek már kezdenek kiesni, lemaradni a mindennapi szóhasználatunkból, és velük együtt lemaradnak életünkből azok az érzések, emlékek, élmények is, amiket hozzájuk fűznek. De nem halnak meg, nem szűnnek meg létezni. Ott maradnak a kimondatlan szavaink világában és csendbe óvják lelkünket. Milyen jó is lenne elmagyarázni a fiamnak, hogy mi is az a sarjú, bárcsak érezné a nyári hajnalokban frissen kaszált fű illatát, s szaladgálna mezítláb a puha harmatban felém. Délután meg a csűrben, belevetné magát a száraz széna közé. Vajon fogja-e tudni, hogy mi is a pajta, s milyen érzés, amikor a kicsi kezére ragad a készülő kenyér tésztája dagasztás közben? S hogyan is mondjam el neki, hogy mi is az a nyári konyha, s milyen mennyei is az az illat, amikor frissen kiveszik a kemencéből a káposztalapiban sült kenyeret s jól leverik a héját? S vajon lesz-e alkalma végigsétálni egy gyönyörű tornácon, de úgy, hogy léptei alatt kicsit összezizzenjen a padlózat? Na meg a pitvar, s a spájz, s a hokedli, s az a régi kredenc, amiben féltett edényeit tartja az ember s őrzi kenyerét, s a családi képek díszelegnek rajta. S hogyan magyarázzam el neki, hogy milyen is vasárnapi mise előtt várakozni a cinteremben, és vecsernye után, miután az esti harangszó békésen felcsendül, kiülni a kapuba s várni a csordát s megetetni a pipéket, a lavórban meg kútvízzel arcot mosni? Nem féltem a fiamat, csak ezeket a szavakat S azt a sok többi szót, ami még neked is talán eszedbe jutott soraimat olvasva, s azokat a szép élményeket, emlékeket, amik felelevenedtek talán benned is. Olyan személyes és közös kincsek ezek, amelyeket kár lenne elfelejtve tartogatni a világukban, megérdemlik, hogy felelevenedjenek, hogy éltessük őket, akár csak a napi nap erejéig is. Pár feledésbe merült szép magyar szót gyűjtöttünk össze nektek, a következő oldalon meg is osztjuk veletek! Akoljáték: páros pásztorjáték. A gyepszínkét méllyedés készül. Kinyitott bicskájukat a játékosok magasba dobták úgy, hogy az a saját gödrükbe essen. Ha nyelével ért az "akolba" tizet, ha hegyével ötvenet, ha oldalával egyet jelentett. Többszöri ismétlés után, akinek nagyobb száma lett az lett a nyertes. Avesztesnek szaladnia kellett s, ha a másik botjával eltalálta, a játékot ő kezdhette. Ábellálódik: ráérő idejében nézelődik, bámészkodik. Árvagané: a legelőn a jószág álltal elhullajtott száraz gané, amivel télen tüzifa híján tüzeltek. Bagófüles csizma: azt a csizmát nevezték így , amelyiknek a szárán elől bagófülhöz hasonlólekanyarítás van. Ilynek voltak a régi magyar csizmák. Bazsalgat: kémlelget, leskelődik. Becskérez: becsülget, az értékét akarta megtudni valaminek. Belekandít: bekémlel, beletekint. Beleragaszt: megfogja a kutya, a pásztorok kutyájukat jellemezték így amikor elkapott valakit vagy valamit. Bercel: erdős hely. Bevastagodik: jóllakik a jószág. Bitófa: a pásztorcserény vagy csárda elé leásott kb 3 m magas szegletes oszlop, ehhez kötötté a vendégpásztorok a lovaikat. Boroskobak: lopótökszerű, de keményebb bortartóedény. Budártűz: szőlőzsendülés idején a szőlőpásztorok által gyújtott tűz. Bufándli vagy pufándli: a nők derekára kapcsolt korpával bélelt, kemény vászon, hogy "derékban vállas legyen" a viselője. Buszma: szótlan, kevésbeszédű. Cakompak: juhászok felszerelése, tárgyai. Cenzár: alkusz. Céh: betyáremberek szövetségének tréfás elnevezése. Címerfa: pásztorcserény elé állított hosszú, egyenes gömbfa, alátett cöveklépcsőkkel. Erre másztak fel a pásztorok, hogy messze láthassanak róla, tetejébe nyúlvessző-bokrétát vagy árvalányhajat tűztek. Csaszmat: az ökrész béres tréfás neve, mert az ökörszekér mellett lépkedve csizmáját egymáshoz "cseszi, csaszmatolja". Csásszem: bal szem. Csáva: krumplival vagy korpával föleresztett híg, főtt sertés eledel. Cselefendi: mások beszédébe beleszóló, belekotnyeleskedő. Csobolyó: 5-10 literes víztároló edény. Csollák: kancsal. Csomoros: bütykös jegenyefa. Csülökre áll: támadásra készen. Daku vagy dakuködmön: rövid, szőrös bőrből készült téli felöltő. Degeszködik: a pipában a füst..ha rágyújtanak a pipa füst a kupakot nyomja fölfelé. Dögrovás: az a rovás pálca, amire az elhullott állatokat vésték. Dudaszájú ing: kissé bőujjú ing, az ujja nem gombolódik. Dudva: takarmányhulladék. Dücski: fejőjuhász tréfásan, ugyanis fejés közben dücsköli a birka tőgyét. Egykerék suba: 10-16 db ürüből készült suba, amit ha leterítenek a földre egész kőrt formál. Egykutyás: kisvagyonú. Elárnyékol: elcseni a birkát, ha az a barmok árnyékába húzódik. Elfüstöl: elmenekül. Elhullároz: kissebb csoportokban lassan legelni indul a nyáj. Eloltja a gyertyáját: megöli, agyonveri. Elrivogat: elijesztget. Elsusol: huncutul eldug valamit. Esztrenga: léckerítéssel körülvett terület a tanya közelében, fejés idején ide rekesztették el a fejős birkát. Farkassötétje: az estjanal utáni első félóra, amikor borús időben a legsötétebb van. Felbokráncsol: a bográcsba darabolja a húst. Felmelegszik: bort iszik. Felolvassa: megszámlálja. Feldúsul a nap: felkel a nap. Felsuvad a nap: a napfelkelte utáni idő amikor már majnem fahegybe ér. Félcsipejű paraszt: kisvagyonú. Félfölöstökömön az idő: mikor már kezdődik, de még nem érkezim el a früstök ideje. Félre áll: betyár lesz. Fényesebbszemű: szemfüles. Férjhez ad: túlad a lopott lovon. Fordított táska: bográcsban zsírosan főzött köleskása, ami ha megfőtt a bográcsban megfordíthatják. Fölkezel: elszegődik. Fúróval ültetett bajuszú: ritkabajuszú. Gaga: akadozva beszélő. Gamós: juhászbot másik neve. Gatyásfinánc: útonálló, betyárkodó ember. Gazat vet a történetekre: hallgat róla. Göböly: felhízlalndó szarvasmarha. Hajlottidejű: öreg. Hancsikol: mezsgyét készít. Hasít: dalol. Hátamögé teríti a szűrt: bujdosóvá vagy betyárrá válík. Horgos: kampós juhászbot, somfából. Hosszúkezű: lopós. Huja: ebédre hívogató eszköz. Kézszár hosszú rúd végére kötött szalmacsóva, a főző egy dombra szúrta le, hogy messziről láthassák kész az ebéd. Járás: legelőterület. Kabak: bor vagy só tartásra alkalmas erre a célra termesztett tök. Kacafántos idő: esőre hajló idő. Kakukferkó: szótlan. Kappanbőr: suba tréfásan. Karcagi lejtőst jár: akit vallatáskor ütlegelnek. Katonafolt vagy pócalék: a nadrág mindkét szárán térdnél, oldalt kívülről elhelyezett betét, amitől a láb egyenesnek látszott. Kehfurt-leves: köménymagos leves. Keresztnyűgbe kerül: aki másik emberrel haragba kerül. Keszőce: régi étel, szilvalekvárba kevert, darabolt zöldpaprika. Kiböggyent: elszólja magát, elárul valamit ha nem is akarja. Kihúzós: fösvény. Kikapja a nyargalót: elverik. Kismandli: mellény. Kiszínel: kiválogatja a jószág javát. Komendál: ajánl. Komiszjószág: pásztorok által titkon őrzött jószág. Kopolya: kisebb hirtelen mély víz. Ködmenes nyár: hűvös nyár. Krampog: károg. Labahajas: akinek a haja vállig ér. Lajbi: mellény. Lóra ül: betyárrá lesz. Magagyüttjános: idegenből szakadt, egyedülálló. Mazurrá lesz: elszegényedik. Megabrakol: elver. Meghasogat: tövéről hegyre megtárgyal valamit. Megkapkodtat: kutyával megmarat valakit. Menyecskeszemű csillag: fényes csillag. Mustrafalka: kiselejtezett juhok. Nagydóka: vastag télikabát. Nyargaló: az üldözőnek járó hajtópénz. Nyenyere: tekerőmuzsika. Nyomorútt: a kenyér, ha rosszul munkálják ki a lisztet. Ördögbocskor: eleje-hátulja egyforma bocskor, ha ilyet húzott a lábára valaki nem lehetett tudni jön-e vagy megy-e. Öregeste: a besötétedés utáni idő. Patalléroz: lovagol Pipiske: búbos pacsirta Poszogó: a juhász tréfás neve Pörnyevágó: a kisbojtár tréfás neve. Pötyke: díszes, cifra. Prófuc: börtönálló tiszt. Pupák: szótlan. Remonda: honvédség által vásárolt ló. Rivogat: elijeszt. Rovás: jószágszámot és a béllyegjegyet mutató pálca. Seprőtollbajuszú: nagy bajuszú. Sihenc: fiatal legény. Sósgurgulya: a Só elhelyezésére szolgáló fából faragott kerek fadoboz. Sullogó: a puszták detektívje, a pásztorok a tolvajok és a vármegye embereinek is kémkedett. Suprikált vagy szávonyás: az ingujj vagy gatyaszár aljából kilógó fonalból több szálat kihúznak és abból lyukacsokat hímeznek. Sügely: bozótos. Szájbér: legeltetési díj. Szájra-markos: igen beszédes. Szelek jelzői: anvárról fúj=keletről fúj, ártalams szél, barátságtalan szél, bogdány=neki-neki lóduló, dudáló szél, dudóló szél, fütyülő szél, garabonciás szél, kínlódo szél, kölletlen szél, lehölő szél, nyavajgó szél, pipafüstöt félresodró szél, szélzsák, vágtató szél, zamandas vagy zivataros szél. Szemmeltartásban van: a leány vagy legény akik megtetszenek egymásnak. Szóbeli ember: akit hírba hoznak. Szörködzik: valahova odatelepszik. Tahó: pápista. Tanyahasú: kövér Terő: teher. Tokos: osztrák katona. Totya: széles fenekű cserépedény. Tőkés-atyafiasság: rokonságegyüttese gyerekekkel együtt. Vadlúdhátú: kissé hajlított hátú. Vesés: erős széles férfi vagy nő. Végigüres: igen vékony férfi vagy nő. Zakatol: békétlenkedik, perlekedik. Zivatarpaprikás: gombapaprikás. Zsindölszöghajú: durva, fölfelé álló hajú. FORRÁSWWW.SOKSZINUVIDEK.HU